Orson Welles egyszer viccből jósnak állt. A nap végére olyan képességre tett szert, hogy többé nem mert jósolni.
Orson Welles nem csak szenvedélyes színpadi ember és filmkészítő volt, hanem gyermekkora óta érdekelte a mágia és a szemfényvesztés is. Felnőtt korában is hódolt ennek a szenvedélyének, több bűvész trükkje meg is található a Youtube-on. Olyannyira szenvedélye volt a szemfényvesztés, hogy még élete utolsó, nagy nyilvánosság előtti fellépésén is bűvészként jelent meg a pódiumon.
Azonban fiatalabb korában az egyszeri szemfényvesztésnél is messzebbre ment: gondolatolvasónak állt. Az angolszász világban csak cold reading néven futó szélhámosság Magyarországon nem honosodott meg, ezért pontos kifejezés nincsen rá. Amint azt az alábbi, David Frost által a hetvenes évek elején Wellesszel készített interjúból megtudjuk, a tettetett gondolatolvasás és a jövendőmondás keverékéről van szó, amit az egyszerűség kedvéért csak gondolatolvasásnak fordítok. A rövid, de hátborzongató interjú leirata a felvétel alatt található.
Orson Welles: Tudja, szoktam bűvészkedni. Annak idején nagyon érdekelt a gondolatolvasás és a hamis jövendőmondás. Ismertem egy rakás csalót, akik nyugdíjas korukra milliomossá váltak ebből. Ők árulták el a titkát a gondolatolvasásnak.
David Frost: Ez miből áll?
O. W.: A gondolatolvasás az, amikor a beetetek egy palimadarat olyasmikkel, amiktől ő azt fogja kérdezni magától, hogy ezt én honnét tudom? Például, hogy 13-15 éves kora között nagy változás történt az életében. Ez mindenkivel előfordul e korban, de a palimadár azt érzi, olyasmit mondok, amit csak ő tudott eddig. Azt mondom neki, hogy van egy seb a térdén. Hát persze, hogy van, mindenki el szokott esni és seb lesz a térdén. Érthető?
D. F.: Van egy seb rajtam. Honnét tudja?
O. W.: Na, ugye! Érzi is, hogy hatalmasabb elme vagyok nála. A cél pedig az, hogy miután betetettem őt ezzel a sebes térd dologgal, a többit már tőle tudom meg. Az arcára lesz írva, hogy eltaláltam-e, amit mondott, ő meg csak azt ismételgeti: hogyan csinálta?
Szóval, Kansasben játszottunk Kathleen Cornell-lel, és mert szerdán nem volt előadásunk és unatkoztam, kibéreltünk egy szobát, kitettem egy táblát az ajtóra a „Dr. Szvámi, jövendőmondó, 2 dollár egy jóslás” felirattal. És egész nap jöttek a jóslásért… De a végén nem kértem el tőlük a pénzt, mert annyira szégyelltem magam. És mert meg sem tehettem volna. De egy álló napig jövendöltem, hazudoztam.
Aztán velem is megtörtént az, ami a hamis gondolatolvasókkal is szokott, amit ők csak szakmai ártalomnak neveznek, és még nevet is adtak neki, ami az elvakulás. Ez pedig, e csalók zsargonjában nem mást jelent, mint azt, hogy a fickó, akiknek mindent elhittek, elhiszi, hogy minderre képes is.
Ez vadul hangzik, de az egyikük elmagyarázta, hogyan is működik ez valójában. Mondjuk, hogy kezdő hotelportás vagyok, és valaki jön, hogy szállást kérjen, én meg alaposan végig mérem, mennyire módos ember tűnik, és a számtalan erre utaló bizonyítékot felismerve nem adok, vagy adok neki valamilyen szobát. Ha már gyakorlottabb portás az ember, csak vet rá egy pillantást. De ha már rutinos, végig sem kell mérni, a szemem sarkából látva, öntudatlanul fejben elvégzem mindazon következtetést, ami alapján majd válaszolok. Nos, az elvakult gondolatolvasó is így tesz, csak nem gondolja végig, és igaznak véli.
Szóval, bejött hozzám egy nő, aki egyben az utolsó alanya is lett a hamis gondolatolvasói pályafutásomnak. Világos, virágmintás ruhát viselt, sugárzott belőle az életkedv, amikor leült velem szemben. Én meg csak ennyit mondtam neki: „A maga férje a múlt héten meghalt!” Ő pedig könnyekben tört ki, mert így is volt. Többé nem jósoltam!
D. F.: Hátborzongató!
O.W.: Az is volt. Nem puszta képzelgés volt, mert kétségbevonhatatlan bizonyítékai voltak a tragédiának. Ennek jeleit öntudatlanul feldolgozva mondtam neki, ami mondtam. Ez így működik, szerintem.
D. F.: Nem semmi! És még kísérteties megérzései is vannak?
O. W.: Úgy valahogy. Az egyik ilyen viccesnek mondható egy Oona nevű lánnyal esett meg, akiről úgy gondoltam, hogy boldog lenne egy bizonyos Charlie-val. De ahelyett, hogy azt mondtam volna neki, hogy találkozni fog vele, mit veszíthetek alapon azt mondtam neki, hogy házasok lesznek. És így is lett!
Orson Welles 1937-ben
Ha pedig valaki azt hinné, hogy az abszurd történeteket nem lehet jobban fokozni, akkor olvassa el, amit Orson Welles Hitlerről és Churchill-ről osztott meg, akikkel személyesen is találkozott.
Florovits Attila
