A The Times of Israel cikke szerint a rabszolga-kereskedelem nem csak a keresztények bűne volt, hanem a zsidóké is, méghozzá jócskán. Ez pedig ellentétes a történelem könyvekben általánosan leírtakkal vagy a popkultúra által sugalltakkal. E cikk zsidó történészek és történész rabbik munkái alapján készült.
A holland Lody van de Kamp rabbi (73) kutatásai során sokkoló információkra bukkant. A The Times of Israel internetes portál 2013. december 28-i cikke így összegzi az akkor napvilágot látott könyvének gondolatait a Dél-Amerika területén véghezvitt rabszolga-kereskedelem kapcsán: „Holland Guyana [Napjainkban: Suriname Köztársaság – a ford.] tartományában negyven zsidó tulajdonban lévő ültetvényen minimum ötezer néger rabszolga dolgozott a 18. században. E területet Jodensavanne, avagy zsidószavanna néven is emlegették. Itt több száz zsidó közösség tevékenykedett, mígnem áldozatául nem estek egy 1832-ben kitört rabszolga felkelésnek. Nem sokkal ezután a túlélők Hollandiába vándoroltak, a vagyonukkal együtt.”
Lody van de Kamp, rabbi
A cikk ezután kitért az amerikai University of Pittsburgh történészének, Seymour Drescher (92) megállapításaira is, mely szerint: „Egy időben a karibi térségben tevékenykedő holland zsidók a [rabszolga-] kereskedelem 17%-át tartották ellenőrzésük alatt.” A lengyel zsidó ősöktől származó professzor kijelentése, a saját becslése szerint is minimum 15.000 afrikai adásvételét jelentette.
Ugyancsak említésre került a cikk során az amerikai Marc Lee Raphael (79) rabbi, egyetemi tanár, a zsidó történelem professzorának munkássága is, aki viszont a zsidók uralkodó szerepét bizonyítja a rabszolga-kereskedelemben. A Los Angeles-i illetőségű, az egyik felmenői ágon magyar nagyanyával büszkélkedő Marc Lee Raphael egész életét az amerikai zsidóság történelmének kutatásával töltötte. 1983-ban látott napvilágot a Jews and Judaism in the United States: A Documentary History (New York: Behram House, Inc.) kötete, mely magyar fordításban nem jelent meg, ezért az e kötetből vett idézetek fordításainak eredetijét is mellékeljük.
„A zsidók szintén jelentős részt vállaltak a holland gyarmatosítás rabszolga-kereskedelmében. A recifei és mauriciai egyházközségek szabályzatai (1648) már alkalmasint tartalmaztak imposta (zsidó) adót, mely öt soldos volt, amit minden egyes néger rabszolga után fizetett meg a brazíliai zsidó, ha a Nyugat-indiai Társaságtól megvásárolta. A rabszolgavásárok, amennyiben zsidó ünnepnapra estek, elhalasztást nyertek. A 17. századi Curacaón, akárcsak a 18. századi barbadosi és jamaicai brit gyarmatosítások idején, a zsidó kereskedők vezető szerepet játszottak a rabszolga-kereskedelemben. Valójában pedig az összes amerikai gyarmaton, legyen az francia, brit vagy holland, a zsidó kereskedők szerepe gyakran uralkodó volt.” „Jews also took an active part in the Dutch colonial slave trade; indeed, the bylaws of the Recife and Mauricia congregations (1648) included an imposta (Jewish tax) of five soldos for each Negro slave a Brazilian Jew purchased from the West Indies Company. Slave auctions were postponed if they fell on a Jewish holiday. In Curacao in the seventeenth century, as well as in the British colonies of Barbados and Jamaica in the eighteenth century, Jewish merchants played a major role in the slave trade. In fact, in all the American colonies, whether French (Martinique), British, or Dutch, Jewish merchants frequently dominated.”
Marc Lee Raphael, rabbi, történész professzor
„Nem kevéssé volt igaz ez a dél-amerikai szárazföld esetében sem, ahol, a 18. század folyamán a zsidók részesei voltak egy „kereskedelmi háromszögnek”, mely Afrikából vásárolt rabszolgákat a Nyugat-indiai Társaság részére, majd azokat melaszra cserélte, mely pedig New Englandbe szállíttatott, ahol rumra váltották be, amit aztán Afrikában adtak el. Az amerikai kontinensen befolyásos rabszolga-kereskedők a következők voltak: Isaac Da Costa of Charelstone (1750-es évek), David Franks of Philadelphia (1760-as évek), és Aaron Lopez of Newport (1760-as évek vége és az 1770 évek eleje).” (14. o.)
„This was no less true on the North American mainland, where during the eighteenth century Jews participated in the 'triangular trade' that brought slaves from Africa to the West Indies and there exchanged them for molasses, which in turn was taken to New England and converted into rum for sale in Africa. Isaac Da Costa of Charleston in the 1750's, David Franks of Philadelphia in the 1760's, and Aaron Lopez of Newport in the late 1760's and early 1770's dominated Jewish slave trading on the American continent.”
„A 17. század során, a Spanyolországból kiűzött, és az inkvizíció markai elől elmenekülő spanyol és portugál zsidók beáramoltak Hollandiába. A hollandok kitörő lelkesedéssel fogadták a tehetséges és szakképzett üzletembereket. Midőn Amszterdamban gyarapodásba kezdtek – ahol a városi zsidók világának egyedülálló középpontjává válva oly státust értek el, hogy azzal a nyugati világban a század során kivívták a zsidók egyenjogúságát –, az 1500-as 1600-as évekre megvetették a lábukat az Újvilág holland és angol gyarmatain. Ezek közé tatozott Curacao, Surinam, Recife és Új-Amszterdam (holland), valamint Barbados, Jamaica, Newport és Savannah (angol) gyarmatok (23-25. o.).”
„During the sixteenth century, exiled from their Spanish homeland and hard-pressed to escape the clutches of the Inquisition, Spanish and Portuguese Jews fled to the Netherlands; the Dutch enthusiastically welcomed these talented, skilled husinessmen. While thriving in Amsterdam - where they became the hub of a unique urban Jewish universe and attained status that anticipated Jewish emancipation in the West by over a century - they began in the 1500's and 1600's to establish themselves in the Dutch and English colonies in the New World. These included Curacao, Surinam, Recife, and New Amsterdam (Dutch) as well as Barbados, Jamaica, Newport, and Savannah (English).”
„Ezen európai kintlévőségeken a zsidók nagy múltú kereskedői tapasztalata, családi és baráti köre olyan sikeres üzleti hírhálózatot biztosított, amivel jelentős szerepet játszottak a tőkés kereskedelemben, a kereskedelem forradalmasításában és a területhódításban, mely az Újvilág fejlődését és a gyarmati gazdaságok megalapítását eredményezte. A zsidó-karibi kapcsolatú zsidók számára lehetőséget nyújtott arra, hogy aránytalan befolyással legyenek a 17. és 18. századi újvilági kereskedelemre, és elérték, hogy a Nyugat-indiai zsidóság – kik messze felülmúlták északi hitsorosaikat – élvezhesse a központi szerepet, amit az észak-amerikai zsidóság még sokáig nem tudott elérni.”
„In these European outposts the Jews, with their years of mercantile experience and networks of friends and family providing market reports of great use, played a significant role in the merchant capitalism, commercial revolution, and territorial expansion that developed the New World and established the colonial economies. The Jewish-Caribbean nexus provided Jews with the opportunity to claim a disproportionate influence in seventeenth and eighteenth century New World commerce, and enabled West Indian Jewry-far outnumbering its coreligionists further north-to enjoy a centrality which North American Jewry would not achieve for a long time to come.”
„Zsidók csoportjai kezdtek zarándokolni Surinam felé a 17. sz. közepén, miután Portugália ismét átvette az irányítást Brazília felett. 1694-re, 24 évvel az után, hogy a britek feladták a hollandok javára Surinamot, körülbelül száz zsidó család és nagyjából ötven önálló zsidó ember élt ott, kb. hatszáz fő. Kezükre jutott több mint negyven földbirtok és kilencezer rabszolga, hozzájárultak 12 kg cukoradománnyal egy kórház felépítéséhez, és folytatták a Newport és más gyarmati kikötők között már meglévő kereskedelmet. 1730-ra a zsidók már 115 ültetvényt birtokoltak, tetemes cukor exportot lebonyolítva, mely csak 1730-ban 9.800 kg-ot tett ki, és jutott Európa illetve az Újvilág piacaira. Azonban a rabszolga-kereskedés volt a surinami zsidóság fő gazdasági tevékenysége, mert ez volt a legfőbb ideiglenes kikötőhelye a kereskedelmi háromszögnek. Mind az észak-amerikai mind pedig a karibi zsidóság kulcsszerepet játszott e kereskedelemben: a rabszolgák adásvételi iratai szerint 1707-ben a tíz legjelentősebb zsidó vásárló 10.400 holland forintot, azaz az egész éves rabszolgákból befolyó jövedelem (38.605 holland forint) negyedét váltotta itt át.”
„Groups of Jews began to arrive in Surinam in the middle of the seven-teenth century, after the Portuguese regained control of northern Brazil. By 1694, twenty-seven years after the British had surrendered Surinam to the Dutch, there were about 100 Jewish families and fifty single Jews there, or about 570 persons. They possessed more than forty estates and 9,000 slaves, contributed 25,905 pounds of sugar as a gift for the building of a hospital, and carried on an active trade with Newport and other colonial ports. By 1730, Jews owned 115 plantations and were a large part of a sugar export business which sent out 21,680,000 pounds of sugar to European and New World markets in 1730 alone. Slave trading was a major feature of Jewish economic life in Surinam which as a major stopping-off point in the triangular trade. Both North American and Caribbean Jews played a key role in this commerce: records of a slave sale in 1707 reveal that the ten largest Jewish purchasers (10,400 guilders) spent more than 25 percent of the total funds (38,605 guilders) exchanged.”
Részlet Marc Lee Raphael könyvéből
„A holland Nyugat-indiai zsidók gazdasági élete, akárcsak az észak-amerikai kolóniákon, főleg kereskedő közösségekből állt, a javak jócskán méltánytalan eloszlásával. A legtöbb zsidó boltos, közvetítő vagy egyszerű kereskedő volt, akik bátorságot és támogatást a holland hatóságoktól kaptak. Curacaóban a közösségi élet csak a portugál győzelem után lendült fel 1654-ben. 1656-ban e közösség egyházközséget alapított, az 1670-es évekre pedig már az első rabbija is megérkezett a szigetre. Természetes kikötőjével Curacao ugródeszkát jelentett a többi karibi szigetek felé, így pedig geográfiai adottságait kereskedelmileg ki lehetett használni. Így a zsidók az amsterdami Holland Nyugat-indiai Társaságtól nagyvonalú, gazdasági privilégiumokat biztosító oklevelet kaptak. A curacaoi zsidók gazdasági élete a cukorültetvények tulajdonjoga, valamint a cukorkereskedelem, a kézműves termékek importálása és a jelentős arányú rabszolga-kereskedelem körül forgott, s így egy évtized sem kellett érkezésüktől ahhoz, hogy a curacaoi ültetvények nyolcvan százaléka a birtokukba kerüljön. Megerősítették a zsidó kereskedelmi vonalakat Nyugat-Európával, akárcsak a kereskedelemhez használt hajók feletti tulajdonjogokat. Bár aktív kereskedelmet folytattak a Karib-szigeteken francia és angol gyarmatokkal, legfőbb piacuk a mai Venezuela és Columbia voltak.”
„Jewish economic life in the Dutch West Indies, as in the North American colonies, consisted primarily of mercantile communities, with large inequities in the distribution of wealth. Most Jews were shopkeepers, middlemen, or petty merchants who received encouragement and support from Dutch authorities. In Curacao, for example, Jewish communal life began after the Portuguese victory in 1654. In 1656, the community founded a congregation, and in the early 1670's brought its first rabbi to the island. Curacao, with its large natural harbor, was the steppng-stone to the other Caribbean islands and thus ideally suited geographically for commerce. The Jews were the recipients of favorable charters containing generous economic privileges granted by the Dutch West Indies Company in Amsterdam. The economic life of the Jewish community of Curacao revolved around ownership of sugar plantations and marketing of sugar, the importing of manufactured goods, and a heavy involvement in the slave trade, within a decade of their arrival, Jews owned 80 percent of the Curacao plantations. The strength of the Jewish trade lay in connections in Western Europe as well as ownership of the ships used in commerce. While Jews carried on an active trade with French and English colonies in the Caribbean, their principal market was the Spanish Main (today Venezuela and Colombia).”
„Fennmaradt adókimutatások árulkodnak befolyásosságukról. Az 1702-es és 1707-es listák szerint a tizennyolc leggazdagabb zsidó közül kilenc saját hajóval bírt, vagy osztozott a tulajdonjogán másokkal. Egy az amsterdami zsidó közösségnek címzett levél állítása szerint 1721-re majd minden irányítás zsidók kezébe került. Szintén megerősíti a curacaoi zsidók gazdasági sikerét az a tény, miszerint 1707-ben a sziget majd négyszáz lakója adót fizetett a kormányzónak, mindösszesen 4002 peso értékben; Az adófizető zsidók 27.6%, azaz 104 fő ezen összeg 34,5%-át fizette, ami 1380 peso volt. A Brit Nyugat-indiai Társaságnak két 1680-ból származó listája maradt fent, mindkettő Barbadosról. Ezek szintén hasznos információkkal látnak el bennünket a zsidó gazdaság életéről. Csak Bridgestone városának 404 lakosa közül 54 háztartás, avagy 300 fő volt zsidó; közülük 240 a ye Towne of S. Michael ye Bridge Town nevű helyen. A legfőbb benyomást ellensúlyozza, hogy közülük sokan, majd mindannyian nagyon szegények voltak. Mivel kevés ültetvényes élt itt, és a legtöbb zsidó nem volt honosítva vagy letelepítve, ezért nem tudtak árut termelni vagy hitelt felvenni. De a kereskedőknek ott lapult a zsebében a letelepedési engedély, így a lehetőségekből nem szenvedtek hiányt. Barbados cukor – és a másodlagos – rum és melasz termékei kapósak voltak, és túl mindezen az exporton, a zsidó kereskedők az import kereskedelemben is aktívak voltak. 1680-ban negyvenöt zsidó háztartás fizetett adót Barbados számára, és több mint a felük ezen adóösszeg majd tizenkét százalékát fizette meg. Míg az öt leggazdagabb adóbefizetése csaknem az egész közösség felét tette ki, ami több mint tizenegy százalékát tette ki az adófizetők csoportjának. Az 1679-80-as adólista hasonló képet mutat: ötvenegy háztartásból tizenkilenc (37.2%) csaknem az összes adó egytizedét fizette be, ám a négy leggazdagabb kereskedő csaknem az egyharmadát állta ennek. A Barbados és Curacao szigetek között kereskedő zsidókról fennmaradt egy érdekes feljegyzés 1656-ból. Ez arról tájékoztat minket, hogy a kereskedelmi utak nem minden esetben voltak előrelátóan megszervezve, így a zsidó hajóskapitányok – akik egyben kereskedelmi ügynökök is voltak – maguk döntötték el, hol és milyen áron értékesítik portékájukat, illetve, milyen áruval térnek vissza. (23-25 o.)”
„Extant tax lists give us a glimpse of their dominance. Of the eighteen wealthiest Jews in the 1702 and 1707 tax lists, nine either owned a ship or had at least a share in a vessel. By 1721 a letter to the Amsterdam Jewish community claimed that "nearly all the navigation...was in the hands of the Jews."' Yet another indication of the economic success of Curacao's Jews is the fact that in 1707 the island's 377 residents were assessed by the Governor and his Council a total of 4,002 pesos; 104 Jews, or 27.6 percent of the taxpayers, contributed 1,380 pesos, or 34.5 percent of the entire amount assessed. In the British West Indies, two 1680 tax lists survive, both from Barbados; they, too, provide useful information about Jewish economic life. In Bridgetown itself, out of a total of 404 households, 54 households or 300 persons were Jewish, 240 of them living in "ye Towne of S. Michael ye Bridge Town." Contrary to most impressions, "many, indeed, most of them, were very poor." There were only a few planters, and most Jews were not naturalized or endenizened (and thus could not import goods or pursue debtors in court). But for merchants holding letters of endenization, opportunities were not lacking. Barbados sugar-and its by-products rum and molasses-were in great demand, and in addition to playing a role in its export, Jewish merchants were active in the import trade. Forty-five Jewish households were taxed in Barbados in 1680, and more than half of them contributed only 11.7 percent of the total sum raised. While the richest five gave almost half the Jewish total, they were but 11.1 percent of the taxable population. The tax list of 1679-80 shows a similar picture; of fifty-one householders, nineteen (37.2 percent) gave less than one-tenth of the total, while the four richest merchants gave almost one-third of the total. An interesting record of interisland trade involving a Jewish merchant and the islands of Barbados and Curacao comes from correspondence of 1656. It reminds us that sometimes the commercial trips were not well planned and that Jewish captains - who frequently acted as commercial agents as well - would decide where to sell their cargo, at what price, and what goods to bring back on the return trip.”
Ugyancsak Raphael rabbi állítását erősíti meg az Afrika-kutatás fekete bőrű professzora Tony Martin is, aki The Jewish Onslaught: Despatches From The Wellesley Battlefront c. 1993-ban kiadott kötetében többek között felsorolja a rabszolga-kereskedő hajótulajdonosok listáját: Abigail-Caracoa - Aaron Lopez, Moses Levy, Jacob Crown, Isaac Levy és Nathan Simpson. Nassau - Moses Levy. Four Sisters - Moses Levy. Anne & Eliza - Justus Bosch és John Abrams. Prudent Betty - Henry Cruger és Jacob Phoenix. Hester - Mordecai és David Gomez. Elizabeth - Mordecai és David Gomez. Antigua - Nathan Marston és Abram Lyell. Betsy - Wm. De Woolf. Polly - James De Woolf. White Horse - Jan de Sweevts. Expedition - John és Jacob Roosevelt. Charlotte - Moses és Sam Levy és Jacob Franks. Franks - Moses és Sam Levy.
Mindezek tudatában több kérdés is felmerül az olvasóban Elsőként, hogy a világ zsidó és keresztény értelmisége mit kezdett és mit kezd ezekkel a tényekkel? Idáig nem látni nyomát, hogy a közízlést és köztudatot a popkultúra szintjén világszerte formáló hollywoodi alkotásokban ezek a tények feldolgozásra kerültek volna.
Jó példája ennek Steven Spielberg, a valóságon alapuló 1997-es Amistad c. filmje, ami a rabszolga-kereskedők által állati sorba taszított afrikaiaknak kívánt jogos emléket állítani. A többszörös Oscar-díjas rendező úgy tűnik, nem vállalta a szembenézést a múlttal, és a legkisebb utalást sem tette filmjében a népének máig ható érdekeltségével kapcsolatban, csak a világot gyarmatosító nemzetek vétkeként ábrázolta azt. Talán, így könnyebb volt leforgat a film legdrámaibb jelenetét, amikor a hosszas hajóúton lebetegedőket egyszerűen a tengerbe taszították, a bokájuknál összeláncoltak pedig hiába kapaszkodtak a fedélzetbe, végül nem kerülhették el sorsukat.
A 2013-as, szintén megtörtént esemény alapuló 12 év rabszolgaság, melyben egy szabad, színes bőrű hegedűművészt taszítottak szolgasorba, szintén nem mert ezzel a megközelítéssel foglalkozni, bár rendezője, a brit Steve McQueen, maga is afrikai gyökerekkel rendelkezik, a film egyik producere pedig nem más, mint Brad Pitt volt.
A második kérdés a Black Lives Matter tükrében vetődik fel. Amikor a BLM mozgalmának hatására világszerte térdre ereszkednek az egykor volt rabszolgatartó és rabszolga-kereskedő népek amerikai futballista és futballista utódai a játék kezdete előtt, elgondolkodik az ember azon, hogy vajon Izraelben alázatosan követni fogják-e ezt a világot meghódító új szokást, vagy Spielberg példáját követve, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna?
Az utolsó kérdés pedig az, hogy mi lesz akkor, ha a harcos BLM-aktivisták az egykori rabszolgatartók és rabszolga-kereskedők ledöntött szobrai után újabb célpontokat kezdenek keresni. Ugyanis az amerikai fekete közösség tagjai e tanulmányok nélkül is, szájhagyomány útján ismerték meg e tényeket, nem véletlenül nevezték a 20. század során megvetően New Yorkot Jew Yorknak, azaz Zsidó Városnak.
Florovits Attila
